A kineziológiai izomtesztelés folyamata

Kineziológiai izomteszt

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

A tudat energiamezeje kiterjedésében végtelen. Bizonyos jellegzetes szintjei összefüggésben állnak az emberi tudattal, amelyet 1-től 1000-ig kalibráltunk (lásd  Dr. David R. Hawkins: Elengedés „A” függelék: A tudattérkép). Ezek az energiamezők tükrözik és uralják az emberi tudatot.

A világegyetemben minden egy bizonyos rezgést vagy másképpen mondva parányi energiamezőt bocsát ki, amely a tudatmezőben végleg fennmarad, így a valaha élt összes személlyel vagy élőlénnyel kapcsolatban minden részlet – bármilyen esemény, gondolat, tett, érzés vagy hozzáállás – örökre megőrződik, és mint ilyen, a jelenben és a jövőben is előhívható.

AZ ELJÁRÁS

Az izomteszt-reakció egy konkrét ingerre adott egyszerű „igen” vagy „nem igen” (nem) válasz. Az izomtesztelést általában úgy végezzük, hogy az alany egyenesen oldalra nyújtja a karját, a tesztet végző személy pedig két ujjal finoman lenyomja annak csuklóját, miközben az alany a tesztelendő anyagot a másik kezével a napfonata* elé tartja. A tesztelő személy felszólítja az alanyt, hogy tartson ellen. Ha a vizsgált anyag az alanyra nézve jótékony hatású, akkor a karja erős marad. Ha viszont nem jótékony, vagy kifejezetten káros, akkor a karja elgyengül. A reakció rendívül gyors, és rövid ideig áll fenn.

Fontos megjegyezni, hogy a tesztelés mögötti szándéknak, a tesztelőnek, valamint a tesztalanynak egyaránt 200 felett kell kalibrálnia ahhoz, hogy pontos teszteredményt kapjunk.

Internetes tanulócsoportok jelezték, hogy sok kereső pontatlan eredményeket kap. További kutatások kimutatták, hogy a 200-as szinten a hiba esélye még mindig 30 százalék. Minél magasabb a vizsgálatot végző csapat tagjainak tudatszintje, az eredmény is annál pontosabb. A legjobb hozzáállás a szigorúan tárgyilagos elfogulatlanság, valamint ha azzal az előre meghatározott kijelentéssel kezdjük egy állítás tesztelését, hogy: „A legfőbb jó nevében kijelenthetjük, miszerint [ennek és ennek az állításnak] van igazságtartalma.” (Igen/Nem) „100 felett kalibrál.” (Igen/Nem) „200 felett kalibrál.” (Igen/Nem) Stb. Ha állításunkat a „legfőbb jó” összefüggésébe helyezzük, az növeli a pontosságot, mivel meghalad minden személyes érdeket és indítékot.

Éveken át úgy gondolták, hogy a teszt a test akupunktúrás vagy immunrendszerének helyi reakciója. A későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy a reakció egyáltalán nem a test helyi válaszreakciója, hanem magának a tudatnak egy anyag vagy egy kijelentés energiájára adott egyetemes válasza. Ami igaz, jótékony és támogatja az életet, az pozitív választ ad, és mint ilyen, a tudat minden élőben jelen lévő személytelen mezejéből merül fel. A pozitív választ a test izomtónusának erősödése jelzi. Ehhez egyúttal pupillareakció (a pupillák a hamisságra kitágulnak, míg az igazságra összeszűkülnek) és megváltozott agyfunkció is társul, amely utóbbit az MRI (mágnesesrezonancia-vizsgálat) kimutatja. (Az egyszerűség kedvéért általában a deltaizom a legmegfelelőbb jelzőizom, bár e célra a test akármelyik izma használható.)

Az állítás formájában megfogalmazott kérdések előtt engedélyt kell kérnünk, ami így szól: „Van engedélyem arról kérdezni, amit az elmében tartok.” (Igen/Nem) Illetve: „Ez a tesztelés a legfőbb jót szolgálja.”

Ha egy állítás hamis, vagy egy anyag ártalmas, akkor a „tarts ellen” felszólításra az izmok azonnal elgyengülnek. Ez azt jelzi, hogy az inger negatív, valótlan, életellenes, illetve hogy a válasz „nem”. A reakció tehát gyors, és rövid ideig tart. Ezután a test hamar helyreáll, és visszatér a normál izomfeszesség.

A tesztelést háromféleképpen végezhetjük. Az első a legelterjedtebb, amely a kutatásokban is a leginkább használatos. Két ember szükséges hozzá: a tesztelést végző személy és a tesztalany. Előnyös háttérzenétől mentes, nyugodt környezetet választani. A tesztalany behunyja a szemét.

Fontos, hogy a tesztelő a kérdést mindenképpen egy kijelentés formájában tegye fel .Erre az állításra fogunk tudni az izomteszttel „igen” vagy „nem” választ kapni. A helytelen változat például így szólna: „Egészséges ez a ló?” A helyes változat az, ha kijelentjük: „Ez a ló egészséges.” Vagy ennek az ellentétét fogalmazzuk meg: „Ez a ló beteg.”

A kijelentés után a tesztelő felszólítja az alanyt, aki a karját a földdel párhuzamosan kinyújtva tartja, hogy tartson ellen. A tesztelő két ujjal enyhén, de határozottan csuklótájékon lenyomja az alany kinyújtott karját. A tesztalany karjának izomtónusa vagy erős marad, ami „igent” jelent, vagy elgyengül, ami pedig „nem igent”, tehát nemleges választ. A válaszreakció rövid és azonnali.

A második módszer egyedül is elvégezhető, amit „ujjkarikamódszernek” is neveznek. Az egyik kéz középső és hüvelykujját szorosan összezárjuk, hogy egy kört alkosson, majd pedig a másik kéz behajlított mutatóujjával belülről kifelé megpróbálunk áttörni az összezárt ujjainkon. Jól észrevehető különbség lesz az igen és a nem válaszreakcióinak erőssége között. (Lásd pl.: Az Önvaló válaszol)

A harmadik módszer a legegyszerűbb, mégis a többihez hasonlóan némi gyakorlást igényel. Egy kb. derékmagasságú asztalról egyszerűen emeljünk fel egy nehéz tárgyat, például egy vaskos szótárat vagy néhány téglát. Tartsuk az elménkben a kalibrálandó mentális képet vagy igaz állítást, majd emeljük fel a választott tárgyat. Ezután összehasonlításképp gondoljunk olyasvalamire, ami köztudottan hamis. Figyeljük meg, milyen könnyű a tárgyat felemelni akkor, amikor az elménkben tartott állítás igaz, és mennyivel nehezebb, amikor az állítás hamis (nem igaz). Az eredmény a másik két módszerrel ellenőrizhető.

SZINTEK KALIBRÁLÁSA

A pozitív és a negatív, az igaz és a hamis, az építő, illetve a romboló között a 200-as kalibrációs szint a határvonal (lásd a tudattérképet). Minden, ami 200 felett van, illetve igaz, erősíti az alany karját, és minden, ami 200 alatt van, azaz hamis, gyengíti azt. Bármilyen múltbéli vagy jelenleg is létező kép, állítás, történelmi személy vagy esemény letesztelhető anélkül, hogy szavakba foglalnánk. SZÁMSZERŰ KALIBRÁLÁS

Példa: „Ramana Maharsi tanításai 700 felett kalibrálnak.” (Igen/Nem) Vagy: „Hitler 200 felett kalibrált.” (Igen/Nem) „A húszas éveiben.” (Igen/ Nem.) „A harmincas éveiben.” (Igen/Nem) „A negyvenes éveiben.” (Igen/ Nem) „A halálakor.” (Igen/Nem) FELHASZNÁLÁSOK

Az izomtesztelés nem használható jövendőmondásra, de a kérdésfeltevésnek ezenkívül nincsenek egyéb korlátái. A tudatot nem korlátozza sem az idő, sem a tér, ám előfordulhat, hogy egy-egy kérdés leteszteléséhez nem kapunk engedélyt. Az összes jelenlegi vagy történelmi eseményről kérdezhetünk. A válaszok személytelenek, és sem a tesztet végző személy, sem a tesztalany hitrendszerétől nem függenek. A protoplazma ártalmas ingerre meghátrál; a seb pedig vérzik. Ezek a tesztelt anyagok jellemzői, és mint ilyenek, személytelenek. A tudat valójában csak az igazat ismeri, mert ténylegesen csakis az létezik, ami igaz. Nem reagál a hamisságra, mert a valótlan a valóságban nem létezik. Nem kapunk pontos választ az önös érdekek vezérelte, nem becsületes kérdésekre sem.

A tesztválasz, ha mélyebbre nézünk, „bekapcsoltságot” vagy „nem bekapcsoltságot” jelent. Olyan, mint a villanykapcsoló, amelyet ha felkapcsolunk, az elektromosság jelen van, ha pedig lekapcsolunk, akkor nincs jelen. Valójában nem létezik „kikapcsoltság”. Ez egy nehezen megragadható állítás, ám a tudat természetének megértéséhez elengedhetetlen. A tudat csakis az igazságot képes felismerni, a hamisra pedig egyszerűen nem reagál. Éppúgy, ahogy a tükörben is csak akkor jelenik meg tükörkép, ha van előtte egy tárgy. Ha nincs előtte semmi, aminek a képét visszatükrözhetné, akkor tükörkép sem jelenik meg benne.

EGY KONKRÉT SZINT KALIBRÁLÁSA

Minden kalibrált tudatszint egy bizonyos referenciaskálához viszonyított értéket jelöl. Ahhoz, hogy olyan értékeket kapjunk, mint amilyenek a tudattérképen („A” függelék) láthatók, a tesztelés során erre a táblázatra kell hivatkoznunk, vagy az állításunkat úgy kell megfogalmaznunk, hogy például:

„Az emberi tudat 1-től 1000-ig terjedő skáláján, ahol 600 jelöli a megvilágosodást, [megnevezzük a kalibrálandó tárgyat] a tudattérkép [választunk egy értéket a tudattérképről] felett kalibrál.”

Vagy:

„Azon a skálán, amelyiken 200 az igazság szintje, és 500 a szereteté, ez a kijelentés [választunk egy értéket a tudattérképről] felett kalibrál.

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Az emberek általában az igazságot szeretnék elhatárolni a hamisságtól. Ezért a kérdést nagyon pontosan kell megfogalmazni. Kerüljük az olyan általános szóhasználatot, mint például „ez egy jó állás, amelyre érdemes jelentkezni”. Milyen értelemben jó? A fizetés szempontjából? A munkakörülmények miatt? Jók az előrelépési lehetőségek? Vagy talán mert a főnök tisztességes?

JÁRTASSÁG

A teszt elmélyült gyakorlása egyre nagyobb jártassághoz vezet. Elkezdünk helyes és már-már hátborzongatóan pontos kérdéseket feltenni. Ha a tesztelő és a tesztalany jól összeszoknak, bámulatos pontosságra tehetnek szert, és kialakulhat bennük a képesség, hogy még akkor is hajszálpontosan eltalálják a legmegfelelőbb kérdést, ha az adott téma mindkettőjük számára teljesen ismeretlen. Tegyük fel, hogy a tesztelő elveszített valamit, és egy tesztelés során elkezdi számba venni a lehetőségeket. „Az irodában felejtettem.” (A válasz: Nem.) „Az autóban hagytam.” (A válasz: Nem.) Szinte lelki szemei előtt látva a tárgyat, a tesztalany váratlanul közbeszól: „Kérdezz rá a mosdóajtóra.” A tesztelő megkérdezi: „Amit keresünk, az a mosdóajtó hátulján lóg.” (A válasz: Igen.) Ennél az esetnél a tesztalany nem tudta, hogy a tesztelő személy útközben megállt tankolni, és a kabátját a benzinkút mellékhelyiségében felejtette. A jelenben vagy a múltban történt bármilyen eseménnyel kapcsolatos információhoz bárhol, bármikor hozzájuthatunk, feltéve, hogy előtte megkaptuk rá az engedélyt. (Olykor megesik, hogy karmikus vagy egyéb ismeretlen okból nem kapunk engedélyt.) Keresztkérdésekkel könnyen igazolhatjuk az eredményünk pontosságát. Aki elsajátítja ezt a technikát, annak egy pillanat alatt több információ áll a rendelkezésére, mint amennyit a világ összes könyvtára és számítógépe tárolni képes. így tehát a lehetőségek kétségkívül korlátlanok, a távlatok pedig lélegzetelállítóak.

KORLÁTOK

A teszt csak abban az esetben pontos, ha maguk a tesztelést végző személyek 200 felett kalibrálnak, továbbá ha a teszthasználat mögötti szándék becsületes, vagyis szintén 200 felett kalibrál. Követelménye még az egyén szigorúan objektív hozzáállása, valamint a saját szubjektív vélemény helyett az igazsággal való összehangolódás. A saját igazunk bizonyítására tett kísérlet tehát kizárja a pontos eredményt.

A népesség hozzávetőleg 10 százaléka ismeretlen okokból nem képes az izomteszt használatára, és előfordul, hogy házastársak sem képesek egymáson kalibrálni, ezért keresniük kell egy harmadik tesztpartnert. Az a megfelelő tesztalany, akinek a karja erős marad, amikor egy kedvelt tárgyat vagy szeretett személyt tart az elméjében, és elgyengül, ha valami negatívra gondol (félelem, gyűlölet, bűn stb.). (Például Winston Churchilltől a kar erős marad, de Oszama bin Ládentől elgyengül.)

Alkalomadtán előfordul, hogy egy minden tekintetben megfelelő tesztalany ellentmondásos válaszokat ad. Az ilyen probléma az úgynevezett „csecsemőmirigy-ütögetéssel általában orvosolható. (Összezárt öklünkkel háromszor megütögetjük a szegycsont felső tájékát, mosolygunk, és minden ütésnél azt mondjuk, „ha-ha-ha”, miközben egy szeretett tárgyra vagy személyre gondolunk.) Ez helyrehozza az átmeneti egyensúlytalanságot.

Az egyensúlytalanságot az is okozhatja, ha a mérést megelőzően negatív emberek társaságában időztünk, heavy metál zenét hallgattunk, erőszakos jeleneteket bemutató tévéműsort néztünk vagy ahhoz hasonló videojátékokkal játszottunk, stb. A negatív energiájú zene a hallgatást követően akár fél órán át is káros hatással lehet a test energia-háztartására. A háttérben szóló tévé és az ott bemutatott reklámok szintén negatív energia forrásai.

Ahogy azt korábban már említettük, ennek a módszernek, amely megkülönbözteti az igazat a hamistól, és kalibrálja az igazságszinteket, szigorú követelményei vannak. Tekintettel ezekre az akadályokra, a Truth vs. Falsehood (Igazság kontra hamisság) című könyv számos kalibrált szintet tár az olvasó elé, és egyfajta kézikönyvként szolgálhat.

MAGYARÁZAT

Az izomteszt független a személyes véleménytől és a hitrendszerektől, mert a tudatmező személytelen reakcióján alapul, éppen úgy, ahogy a protoplazma külső behatásra adott reakciója is teljességgel személytelen. Ezt az a megfigyelés is alátámasztja, hogy a tesztválasz ugyanaz, akár kimondjuk a kérdést, akár csendben az elmében tartjuk. A tesztalanyt tehát nem befolyásolja a kérdés, mivel sokszor nem is tudja, mi az. Mindezt jól szemlélteti a következő gyakorlat:

A tesztelést végző személy egy a tesztalany számára ismeretlen mentális képet tart az elméjében, majd kijelenti: „A kép, amelyet az elmémben tartok, pozitív” (vagy „igaz”, illetve „200 felett kalibrál”, stb.). Majd a megfelelő utasításra a tesztalany ellenáll a csuklójára gyakorolt (lefelé irányuló) nyomásnak. Ha a tesztelő egy pozitív képet tart az elméjében (például Abraham Lincolnra, Jézusra, Teréz anyára gondol), akkor a tesztalany karja erős marad. Ám ha a tesztelést végző személy hamis állítást, illetve negatív képet tart az elméjében (például Bin Ládent, Hitlert stb.), akkor a tesztalany karja elgyengül. Mivel a tesztalany nem tudja, hogy a tesztelő mit tart az elméjében, személyes meggyőződései nem befolyásolhatják az eredményt.

KIZÁRÓ TÉNYEZŐK

A szkepticizmus (kai.: 160) és a cinizmus az ateizmushoz hasonlóan 200 alatt kalibrál, mivel ezek negatív előítéletet tükröznek. Ezzel szemben a valódi vizsgálódáshoz nyitott, intellektuális gőgtől mentes és őszinte elme szükséges. A tesztmódszer működésképtelenségét alátámasztani igyekvő, úgynevezett negatív tanulmányok mind 200 alatt (átlagosan 160 körül) kalibrálnak, akárcsak maguk a kutatásban részt vevő kutatók.

Az átlagember legnagyobb meglepetésére még neves professzorok is kalibrálhatnak 200 alatt. A negatív tanulmányok tehát a negatív előítéletek következményei. Például Francis Crick azon kutatása, amely a DNS kettősspirál- szerkezetének a felfedezéséhez vezetett, 440-re kalibrál. Ám legutolsó kutatási terve, amellyel azt kívánta bizonyítani, hogy a tudat pusztán az idegműködés terméke, csupán 135-re. (Francis Crick ateista volt.)

Az olyan kutatók eredménytelensége, akik 200 alatt (többnyire 160-ra) kalibrálnak, továbbá az olyan kutatások pontatlanságai is, amelyek ugyancsak 200 alatt kalibrálnak, éppen annak az eljárásnak a működőképességét bizonyítják, amelynek a megcáfolására törekszenek. Negatív eredményt akarnak kapni, ezért azt is kapnak, ami paradox módon éppen azt bizonyítja, hogy a teszt képes pontosan kimutatni az elfogulatatlan becsületesség (integritás) és annak hiánya közti különbséget.

Bármilyen új felfedezés felfordulást okozhat, aláaknázva az uralkodó hitrendszerek bástyáit. Az, hogy a tudatkutatás igazolja a spirituális valóság létezését, természetesen ellenállást kelt, mivel ez valójában az ego nárcisztikus magjának uralmával ütközik össze, azzal a maggal, amely eredendően önhitt és nagyképű.

A 200-as tudatszint alatt a megértést az „alsóbb rendű elme” túlsúlya korlátozza, amely ugyan képes felismerni a tényeket, de nem képes megragadni az „igazság” szó jelentését (a rés internát összekeveri a rés externával), sem azt, hogy az igazság fiziológiai kísérőjelenségei igencsak különböznek a hamisságéitól. Ezenfelül az igazság intuitívan megérezhető, ahogy azt a hanganalízis, a testbeszéd tanul­mányozása, a pupillareakció, az agy EEG-módosulásai, a légzés és a vérnyomás ingadozása, a bőr elektromos vezetőképessége, a pálcás vízkeresés vagy az aura méretének Huna-módszeres vizsgálata is bizonyítja. Néhányan olyan egyszerű technikát alkalmaznak, amely az álló testet ingaként használja az igazság kiderítésére (ha valami igaz, a test előredől, ha viszont hamis, akkor hátra).

Tágabb összefüggésben az igazságot ugyanúgy nem lehet hamissággal cáfolni, mint ahogy a fényt sem cáfolja meg a sötétség. A nem lineáris nincs kitéve a lineáris korlátainak. Az igazság nem korlátozódik a logika paradigmájára, ezért bizonyítani sem lehet, mivel ami bizonyítható, az legfeljebb a 400-as szinteken kalibrál. A tudatkutatás módszere ellenben a 600-as szinten működik, ami éppen a lineáris és nem lineáris dimenziók határfelülete.

ELTÉRÉSEK

A kalibrációs értékek eltérésének számos oka lehet, például az idő múlása vagy a vizsgálatot végző személyek cserélődése:

  • A helyzetek, az emberek, a politikai környezet, az irányelvek és a hozzáállás idővel változnak.

  • Az emberek, amikor valamit az elméjükben tartanak, hajlamosak olyan eltérő érzéki modalitásokra támaszkodni, mint amilyen például a látás, a tapintás, a hallás vagy az érzésekre való támaszkodás. Ezért az édesanyánk kapcsán felmerülhet bennünk az ő látványa, a vele kapcsolatos érzéseink, a hangja stb. Henry Ford kalibrálható apaként, gyáriparosként, de kalibrálhatjuk az anti­szemitizmusát vagy éppen az Amerikára gyakorolt hatását is.

  • A pontosság a tudatszint emelkedésével növekszik. (A 400-as és az afelett lévő szintek a legpontosabbak.) Kiválaszthatunk egy összefüggést, de kitarthatunk valamely uralkodó érzéki modalitás mellett is. Ugyanaz a csapat ugyanazt a technikát követve olyan eredményeket kap, amelyek a belső tartalmukban egysé­gesek. Gyakorlat teszi a mestert, azonban vannak néhányan, akik képtelenek tudományos, elfogulatlan hozzáállást tanúsítani, és tárgyilagosnak lenni, ezért számukra a technika nem hoz pontos eredményeket. Az igazság kiderítése melletti elköteleződésnek fontosabbnak kell lennie minden véleményünknél, valamint az „igazunk” bizonyításánál.

MEGJEGYZÉS

Miközben kiderült, hogy a technika nem működik azok számára, akik 200 alatt kalibrálnak, csak az utóbbi időben, a további kutatások során derült fény arra, hogy a technika akkor sem működik, ha a tesztelést végző személy ateista. Ez egyszerűen annak a ténynek lehet a következménye, hogy az ateizmus 200 alatt kalibrál, és hogy az igazság vagy Isten (a mindentudás) tagadása karmikusan gátolja a tagadót, ahogy a gyűlölet is tagadja a szeretetet.

Forrás: Dr. David R. Hawkins: Elengedés

Szerkesztő/Szerző: 
Rovat: