Srí Ramana Maharsi: Oltalmazó Útmutatás

Oltalmazó Útmutatás

Az Önvaló

Az, amiben mindezek a világok szilárdan fennállni látszanak, az, ami mindezeket a világokat saját tulajdonaként birtokolja, az, amiből mindezek a világok keletkeznek, az, ami miatt mindezek a világok léteznek, az, ami által mindezek a világok létrejönnek, s az, amivel ezek valójában mind azonosak – egyedül ez az egyetlen létező valóság. Tartsuk nagy becsben ezt a Szívben rejlő Önvalót, mely nem más, mint [maga] a valóság!

Srí Ramana tanításának lényegét azok a kijelentései tartalmazzák, amelyek szerint van egy önmagában nyugvó, mindenki által közvetlenül tapasztalt immanens valóság, mely egyszerre forrása, szubsztanciája és valóságos természete mindannak, ami létezik. Azok a nevek, amelyekkel erre utalt, ennek az egy és oszthatatlan valóságnak a különféle arculatait fejezik ki. Az alábbi felsorolás a Srí Ramana által használt leggyakoribb szinonimákat tartalmazza, s egyúttal azt is megvilágítja, hogy azok mit foglalnak magukban.

Az Önvaló. Srí Ramana ezt a kifejezést használta a leggyakrabban. Definíciója szerint a va1ódi Önvaló vagy a valódi Én – a tapasztalati világgal ellentétben – nem az individuális tapasztalat tárgya, hanem egy személytelen, mindent magában foglaló tudatosság. Nem szabad összetéveszteni az individuális »én«-nel, amely lényegileg nem létező, minthogy annak az elmének a koholmánya, amely elhomályosítja az igazi Önvaló tapasztalatát. Srí Ramana azon az állásponton volt, hogy a valódi Önvaló mindig jelen van és mindig tapasztalható is, de hangsúlyozta, hogy az ember csak akkor van tudatában az Önvaló realitásának, ha az elme önkorlátozó tendenciái megszűntek.

Az Ön-megvalósítás nem más, mint szakadatlan és folytonos Ön-tudatosság.

Szat-csit-ánanda. E szanszkrit kifejezés jelentése: lét-tudat-üdv. Srí Ramana azt tanította, hogy az Önvaló tiszta lét, az »én vagyok ez« vagy »én vagyok az« érzésétől maradéktalanul mentes »Én vagyok« szubjektív tudata. Az Önvalóban nincsenek szubjektumok vagy objektumok; abban csak a lét tudata van. S minthogy ez a létre vonatkozó tudat tudatos, az Önvaló egyúttal tudat is. Srí Ramana szerint e tudat közvetlen tapasztalata a töretlen boldogság állapota, s így az az ánanda, vagyis az »üdv« kifejezéssel is leírható. Ez a három arculat – a lét, a tudat és az üdv – egységes egészként tapasztalható, nem pedig az Önvaló különálló tulajdonságaiként. Ezek éppúgy elválaszthatatlanok, mint ahogy a nedvesség, az áttetszőség és a folyékonyság is elválaszthatatlan tulajdonságai a víznek.

Isten. Srí Ramana nézete szerint a mindenséget az Önvaló hatalma tartja fenn. Mivel a teisták ezt a hatalmat rendesen Istennek tulajdonítják, az Önvaló szinonimájaként gyakran használta az »Isten« szót is. De használta a »Brahman« (a hinduizmus legfelső lénye) és a »Siva« (Isten hindu neve) kifejezéseket is. Srí Ramana Istene nem személyes Isten: ő a mindenséget fenntartó formátlan lét. Nem teremtője az univerzumnak, mert az univerzum pusztán megnyilvánulása az ő inherens hatalmának; elválaszthatatlan az univerzumtól, de a mindenség megjelenése vagy eltűnése semmilyen hatást nem gyakorol rá.

A Szív. Amikor Srí Ramana az Önvalóról beszélt, gyakran használta a szanszkrit hridajam szót. Ezt általában »Szív«-ként szokták fordítani, de szó szerinti fordítása inkább az, hogy »ez a központ«. E sajátos kifejezés használatával ő nem arra akart utalni, hogy az Önvalónak van egy meghatározott helye vagy központja; mindössze annyit akart ezzel jelezni, hogy az Önvaló az összes jelenség megnyilvánulásának forrása.

Dzsnyána. Az Önvaló tapasztalatát Srí Ramana néha dzsnyánának, vagyis tudásnak nevezte. E kifejezés értelmét nem szabad úgy felfogni, mintha volna egy személy, aki megismerné az Önvalót – hiszen az Ön-tudatosság állapotában sem elszigetelt megismerő, sem pedig a Önvalótól különálló, megismerendő valóság nincsen. A valódi tudás, vagyis a dzsnyána éppúgy nem a tapasztalás tárgya, mint ahogy nem egy olyan állapot megértése, ami kívül esik a megismerő szubjektumon, és független tőle – hanem közvetlen és megismerő tudata annak az egyetlen valóságnak, amelyben a szubjektum és objektum léte megszűnik. Azt az embert, aki megállapodott ebben az állapotban, dzsnyánínak nevezik.

Turíja és turíjátíta. A hindu filozófia a relatív tudatnak három eltérő szintjét posztulálja: az ébrenlétet, az álmot és a mélyalvást. Mint ahogy azt Srí Ramana kifejtette, az Önvaló az az alapot alkotó valóság, amely a másik három átmeneti állapot megjelenését lehetővé teszi. Emiatt az Önvalót néha turíja avaszthának, vagyis »negyedik állapotnak« nevezte. Alkalmanként a turíjátíta – »a negyedik meghaladása« – kifejezést is használta, arra utalva ezzel, hogy valójában nincs négy állapot, hanem csak egyetlen valóságos transzcendentális állapot létezik.

Más kifejezések. Három másik kifejezésről érdemes még említést tennünk. Srí Ramana gyakran hangsúlyozta, hogy az Önvaló az ember valóságos és természetes létállapota, s ezért esetenként a szahadzsa szthiti (»természetes állapot«) és a szvarúpa (»valóságos forma« vagy »valóságos természet«) kifejezéseket használta. Használta még az Önvaló jelölésére a »csend« szót is, ezzel is jelezve, hogy az Önvaló a zavartalan béke és a teljes nyugalom csendes, gondolatoktól mentes állapota.

Tartalomjegyzék:

 

Első rész - Az Önvaló

 

Az Önvaló természete

Ön-tudatosság és Ön-tudatlanság

A dzsnyání

Második rész - Ön-kutatás és ráhagyatkozás

Az Ön-kutatás elmélete

Az Ön-kutatás

Az Ön-kutatással kapcsolatos félreértések

A Ráhagyatkozás

Harmadik rész - A Guru

A Guru

Csend és szat-szanga

Negyedik rész - Meditáció és jóga

Meditáció és koncentráció

Mantrák és dzsapa

Élet a világban

A Jóga

Ötödik rész - A Tapasztalat

A Szamádhi

Látomások és pszichikus erők

Nehézségek és tapasztalatok

Hatodik rész - Az Elmélet

Teremtéselméletek, és a világ valóságának kérdése

A Reinkarnáció

Isten mivolta

Szenvedés és erkölcsiség

Karma, sors és szabad akarat

Szerkesztő/Szerző: 
Rovat: