Richard Bach: Illúziók

Richard Bach: Illúziók

Alcím

Egy vonakodó messiás kalandjai

... Mi lenne, ha egy rendkívüli valakire bukkannék, mondjuk egy Sziddhartha vagy egy Jézus jelenne meg most, itt a mi időnkben, és hatalma lenne a világ összes illúziói felett, mert neki megadatott ismerni a mögöttük lapuló valóságot? És mi volna, ha találkozhatnék vele, ha ő is egy kétfedelűvel repülne, és ugyanazon a placcon szállna, le mint én? Mit mondana, milyen is lenne vajon?

Talán nem is hasonlítana erre a messiásra itt, a naplóm olajjal lecsöpögtetett, fűfoltos lapjain, lehet, hogy semmi olyat nem mondana, mint ami a könyvemben áll. De akkor is, ha ez a könyvembeli mondása: hogy mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént – ha ez igaz, akkor volt értelme rávenni magam, hogy eljussak ehhez a pillanathoz, és érvényes rád is. Talán nem véletlen, hogy a kezedben tartod ezt a könyvet; lehet, hogy van ezekben a kalandokban valami, ami felidézésre készteti az emlékezetedet, és ezért jutottál ide. Én úgy döntöttem, hogy így gondolom. És elhatároztam, úgy kell gondolnom, hogy az én messiásom ott ücsörög valahol egy egyáltalán nem képzeletbeli másik dimenzióban, figyel mindkettőnket, és nagyokat nevet örömében, mert minden pontosan úgy történik, ahogyan mi ketten terveztük. ...

Szerkesztő/Szerző: 
Rovat: